Időskori alvászavarok kezelése a családorvosi gyakorlatban / Torzsa Péter [et al.]
Bibliogr.: p. 112. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2011. 16. évf. 3. sz., p. 108-112. : ill.
Időskorban is gyakoriak az alváspanaszok, amelyek számos dimenzióban befolyásolják az életminőséget: növelik a vitális kimerültséget, nappali álmosságot és koncentrációzavart okoznak. Rontják a kognitív teljesítményt, ami csökkent munkaképességhez vezet és fokozódik a balesetek bekövetkezésének gyakorisága is. A nem pihentető, a kívánttól eltérő alvás élménye, mint egy alapvető biológiai és szociális folyamat elégtelensége, az egészségi állapot szubjektív értékelésére is negatív hatással van. A hangulatzavarok szinte mindig hatással vannak az alvás folyamatára, és az alvási elégtelenség, mint az első szembetűnő tünetek egyike, előre jelezheti a később manifesztálódó hangulatzavart. Az empirikus megfigyelések, a kérdőíves, szubjektív felmérések és a műszeres alvásvizsgálatok egyaránt jelzik az idősek körében az alvásfiziológiai változásokat. A családorvosi munka hatékonyságát növelheti, ha az orvos az alváspanaszokra is figyelmet fordít, ismerve azok jelentőségét. Megkérdezi pácienseitől az alvás mennyiségét és minőségét, még akkor is, ha nem panaszkodnak az alvásukra. Az idősek kezelendő primer alvászavarait, illetve a szekunder kórképek hátterében álló okokat, például társbetegségeket és szedett gyógyszereket gondos anamnézissel, kérdőíves diagnosztikus skálák alkalmazásával és az objektív alvásvizsgálat eredményeinek ismeretében lehet azonosítani. Az altatószerek egyszerű felírása helyett valódi segítséget az alvászavar okainak, jellegének tisztázásával, a háttérben álló szociális problémák, kardiológiai, pulmonológiai, endokrinológiai, gasztroenterológiai, fül-orr-gégészeti, neurológiai, pszichiátriai betegségek orvoslásával nyújthatunk. Szinte bármely alvászavar előfordulhat egy idős betegnél, de mégis kiemelhető három betegség, amelyek gyakoriságuk, hosszú távú következményeik vagy a hátterükben álló kórképek miatt különösen fontosak lehetnek a családorvosi gyakorlatban.