A bázis analóg inzulinok sorába tartozó detemirt kis felszívódási variabilitás jellemzi. A bázis- bolus kezelési rendszer keretében adott detemir mellett az NPH-inzulinkezelésben részesülő betegekhez viszonyítva kisebb a hypoglykaemia kockázata. Glargin és detemir összehasonlítása során mind BOT (bázisinzulin + orális antidiabetikum), mind pedig bázis-bolus kezelési rendszer részeként történő alkalmazás során azonos glykaemiás hatékonyság és hypoglykaemia-kockázat mellett a detemir-kezelésben részesülő betegekben kevésbé számottevő a testsúly növekedése. A szerző összefoglalja a detemir testsúlynövekedést gátló hatásának lehetséges magyarázatait. Inzulinkezelésben korábban nem részesülő betegekben a BOT terápia részeként, az ún. 303 algoritmusnak megfelelően alkalmazott detemir egyszerű, betegbarát módszernek bizonyult, és lehetőséget biztosított a betegek kezelés irányításába történő aktívabb bevonására. E kezelési rendszer során a detemir adagját annak alapján növelték, csökkentették, ill. hagyták változatlanul, hogy az éhomi vércukorszint a céltartomány felett, alatt, vagy éppen azon belül volt. Korábban metformin- és szulfanilurea-kezelésben részesülő betegekben három csoport (kétfázisú [30/70] aszpart-inzulin napi kétszer, prandiális aszpart napi háromszor, valamint detemir bázisinzulin) összehasonlítása során a 4T vizsgálat keretében a hypoglykaemia gyakorisága, ill. a testsúly növekedése egyaránt a detemirrel kezeltekben volt a legkisebb. A detemir az IGF-1-receptort csak minimális mértékben aktiválja, így adása onkológiai szempontból biztonságosnak tekinthető.