A stabil angina pectoris (sAP) az iszkémiás szívbetegség leggyakoribb megjelenési formája, amelynek alapvető oka a koronáriák ateroszklerózisa miatt bekö­vetkező miokardiális iszkémia. Klinikailag a típusos sAP-terhelés, emocionális stressz és/vagy egyéb precipitáló tényezők hatására kialakuló mellkasi nyomás/fájdalom, amely nyugalomban, vagy nitrát alkalmazására megszűnik. Jelen közleményükben a szerzők röviden összefoglalják az sAP gyógyszeres kezelése kapcsán, a prognózis javítására (kardiovaszkuláris halál, szívinfarktus megelőzésére) használt gyógyszercsoportokat. Az Európai Kardiológus Társaság ajánlása alapján prognózist javító klasszikus gyógyszerek a következőek: antitrombotikus szerek (aszpirin, clopi­dogrel), lipidcsökkentők (statinok), ACE-gátlók és béta-blokkolók. Ugyanakkor az újabb klinikai tanulmányok (BEAUTIFUL és utánvizsgálatai) alapján a sinuscsomó pacemaker-sejtekre (If-csatorna) ható és bradikardizáló ivabradin sAP-ban szenvedő, csökkent bal kamra szisztolés funkciójú, 70/perc feletti szívfrekvenciájú betegeken szignifikánsan csökkentette: a fatális vagy nem-fatális szívizominfarktusok számát, az infarktusok és a sAP miatt bekövetkező hos­pi­talizációt és a koronária-revaszkularizációk számát. Mindezen klinikai adatok alapján az antiiszkémiás hatású ivabradin egyértelműen előrelépett a prognózist javító gyógyszerek csoportjába. A klasszikus gyógyszerek (antitrom­botikus szerek, lipidcsökkentők, ACE-gátlók és béta-blokkolók) mellett, 70/perc feletti szívfrekvencia esetén egyértelműen javasolt alkalmazása az sAP-ban szenvedő betegek kezelésére (relatív/abszolút béta-blokkoló intolerancia).