A gyermekkori daganatok kezelési lehetőségei jelentős változáson mentek át az utóbbi években, ennek ellenére még mindig komoly mortalitással jár ez a betegség. Gyakori szövődmény a kezelések során fellépő lázas neutropenia. A fertőzések leküzdésében fontos szerepet kaphatnak az ősi immunmechanizmusok, mint például a komplement rendszer aktiválódása. Ennek egyik lehetősége a lektin út, amelynek első lépése a mannóz-kötő lektin (MBL) kapcsolódása a kórokozó(k)hoz. Retrospektív klinikai vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy az MBL2 polimorfizmusok genotípuseloszlása összefüggést mutat-e a daganatos gyermekekben előforduló lázas időszakok gyakoriságával, időtartamával, illetve súlyosságával. Megvizsgáltuk továbbá, hogy az MBL2 allélek előfordulási gyakorisága eltér-e a daganatos és a nem daganatos gyermekek körében. 56 daganatos gyermeket (24 leány, 32 fiú, átlagéletkor: 9,39 év), illetve 53 nem daganatos, gyermeksebészeten kezelt gyermeket (átlagéletkor: 6,88 év), mint kontrollcsoportot vontunk be a vizsgálatunkba. A polimorfizmusok genotipizálását real-time PCR és PCR-RFLP technikákkal végeztük. Elsőként összehasonlítottuk az MBL2 allélek gyakoriságát daganatos és nem daganatos gyermekek körében, a két csoport között nem volt szignifikáns különbség. Az onkológiai betegek vizsgálata során megállapítottuk, hogy a normális MBL-szintet eredményező genotípussal rendelkező gyermekek körében nem jelentkezik később az első lázas neutropeniás időszak, mint az alacsonyabb MBL-szintet okozó genotípusúak esetében. Megfigyeltük, hogy a kórisme utáni első két év során a lázas periódusok átlagos hossza rövidebb azon betegek körében, akik normális MBL-szintet okozó genotípussal bírnak. Ez az eltérés azonban nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Összefoglalásul megállapítható, hogy az MBL2 polimorfizmusok előfordulásának szerepe lehet a daganatos gyermekek lázas neutropeniájának lefolyásában, azonban ennek igazolására nagyobb beteganyag vizsgálata szükséges.