Az acromegalia ritka, jellegzetes klinikai képpel járó kórkép, amely hosszú távon 2-4-szeres mortalitásnövekedést okoz. Kezelésének célja kettős: az úgynevezett biokémiai kontroll elérése (IGF-1-szint a nemnek, kornak megfelelő normális tartományban, GH-szint OGTT során 1 ng/ml alatt, random GH 2,5 ng/ml alatt) és a tumormassza csökkentése/eliminációja. A kezelés jelenlegi lehetőségei az idegsebészeti beavatkozás, a gyógyszeres kezelés és a radioterápia, valamint ezek kombinációi. A gyógyszeres kezelés sarokkövét acromegaliában a szomatosztatinreceptor-ligandok jelentik, mivel a növekedésihormon-szekréciót a betegek 60-70%-ában kontrollálják, és a hypophysis tumorméretére is jótékony hatással bírnak. Legtöbbször műtét után, adjuváns kezelésként alkalmazzák, de szelektált beteganyagon egyre több bizonyíték támogatja a primer szomatosztatinanalóg-terápiát. Tartós alkalmazásuk biztonságos, mellékhatásprofiljuk alapján jól tolerálható készítmények. A jövő gyógyszeres kezelési lehetőségei közé tartozik a pasireotid, egy új, univerzális szomatosztatinreceptor-agonista, illetve egy új gyógyszercsoport, az úgynevezett dopastatinok. Az irodalomban kiméramolekuláknak nevezett utóbbi szerek egyszerre hatnak a dopamin- és szomatosztatinreceptorokon, ezáltal az előzetes adatok szerint erőteljesebben csökkentik a GH-szekréciót. A közleményben a szerzők az acromegalia korszerű gyógyszeres kezelési lehetőségeit tekintik át, kiemelve a szomatosztatinreceptor-ligandok szerepét.