A szerző irodalmi áttekintés keretében hangsúlyozza a gyermekkori szisztémás autoimmun betegségek jellegzetességeit a felnőttkori formákhoz viszonyítva. A gyermekkori szisztémás autoimmun kórképek közé tartoznak a juvenilis SLE, az újszülöttkori lupus, a juvenilis dermatomyositis, scleroderma (morphea, linearis scleroderma, szisztémás sclerosis), kevert kötőszöveti betegség és a vasculitisek. Összességében elmondható, hogy ezekkel a betegségekkel ritkábban találkozunk, mint felnőttkorban. Tüneteik rendkívül változatosak. Gyakran lappangva, csak általános tünetekkel indulnak, rossz közérzet, fogyás, fejlődésben visszamaradás, hőemelkedés, fokozott infekció hajlam képében. A diagnózis felállítását segítő, gyermekekre vonatkoztatott PRES/PRINTO által javasolt besorolási kritériumrendszer a vasculitisek, a juvenilis dermatomyositis és juvenilis szisztémás sclerosis esetében használatosak, az SLE esetében a felnőttkori kritériumrendszer az irányadó. A Kawasaki szindróma és a neonatalis lupus kizárólagosan gyermekkori betegségek. A gyermekkori kórképeket a krónikus lefolyás és eltérő, gyakran kedvezőtlen prognózis jellemzi. A kezelésnél jelentős gondot jelent, hogy számos immunszuppresszív gyógyszer illetve a biológiai terápiák csak off-label indikációban alkalmazhatók gyermekkorban. A tartósan aktív betegség következtében a betegek jelentős szervkárosodással illetve kumulatív gyógyszertoxicitással léphetnek át a felnőttkorba. A hosszantartó gyermekimmunológiai, -reumatológiai követés után átmenetileg szoros együttműködés szükséges a felnőtteket gondozó orvosokkal.