Háttér: A depresszió kognitív modellje szerint a depresszió gyakran együtt jár bizonyos kognitív torzításokkal. Ezek az egyén élete számos területén, többek között az események magyarázatakor is megjelennek: a depressziós személyek hajlamosak a negatív eseményeket belső, stabil és globális okokra visszavezetni. Feltételezhető továbbá, hogy a depressziós személyek önmagukat gyakrabban élik meg az események passzív elszenvedőinek, mintsem aktív ágenseként. Célkitűzés: Jelen dolgozat a depressziós személyek jellegzetes kognitív torzításait kívánja vizsgálni az oktulajdonítás és az ágencia területén, ahogyan azok az egyének személyes narratíváiban megjelennek. Mivel mindkét alkalmazott narratív módszer eddig ismeretlen Magyarországon, a tanulmány feladatának tekinti ezek bemutatását is. Módszer: A vizsgálatban 31 személy, 16 depressziós és 15 kontrollszemély összesen 108 narratíváját elemeztük. Az oktulajdonítást a CAVE (Content Analysis of Verbatim Expressions) módszerrel vizsgáltuk. Ez a módszer a narratívák attribúciós stílusát, ezen belül három dimenziót elemez: az okság helyét (külső-belső), stabilitását (változó-stabil), valamint pervazivitását (specifikus-globális). Az ágenciára történő utalásokat egy saját szövegelemzéses módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: A depressziós személyek a pozitív események magyarázatakor szignifikánsan gyakrabban hivatkoztak külső okokra, a negatív események magyarázatakor pedig globális okokra. Más attribúciós dimenziók tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbséga két csoport között. A depressziós személyek ezen kívül hajlamosabbak voltak önmagukat az események passzív elszenvedőjének, recipiensének érzékelni, szemben az egészséges csoporttal, akik inkább jelennek meg aktív ágensként. Következtetések: A vizsgálat szerint a depressziós páciensekre az egészségesekkel szemben az ágencia hiányának érzése és az életesemények pesszimisztikus értelmezése jellemző. Az eredmények azt sugallják, hogy a negatív életesemények okai és egyben következményei is a depressziónak.