A bőrgyógyászati szakrendelésen megjelenő betegek egyik leggyakoribb szubjektív panasza a viszketés. Ez sok esetben az adott bőrgyógyászati kórkép kísérő tünete, sajnos azonban bizonyos esetekben a viszketés hátterében teljesen más kór állhat, aminek megtalálása és kezelése olykor csak részben sikeres. A pruritus okának felderítése nemcsak azért fontos, mert a beteg életminőségét jelentősen rontja, adott esetben alvászavarhoz, ezáltal a fizikai teljesítőképesség csökkenéséhez, pszichés problémákhoz, súlyos esetben öngyilkossághoz is vezethet, hanem azért is, mert a viszketés hátterében olykor súlyos belgyógyászati, vagy malignus kórképek is állhatnak. A pruritus definiciója lényegében Hafenreffer óta (1660) változatlanul fennáll, miszerint a pruritus olyan kellemetlen érzés, mely vakarózásra késztet. A viszketés pathofiziologiája még teljes részletességgel nem ismert, annyi bizonyos, hogy a bőrben lévő szabad idegvégződések ingerülete a myelinhüvely nélküli C idegrostokon a gerincvelő hátsó szarvában történt kereszteződést követően az ellenoldali tractus spinothalamicuson át a thalamusba majd végül a szenzomotoros agykéregbe jut. A viszketésre adott motoros válasz lehet dörzsölés, nyomás vagy vakarózás. A vakarózás további bőrkárosodáshoz vezethet, ami fenntarthatja a vakarás-viszketés körfolyamatát.