Kényszerbetegség (obszesszív-kompulzív zavar, OCD) alatt kényszergondolatokból és kényszercselekvésekből álló tünetegyüttest értünk, a betegség ma a 4. leggyakoribb pszichiátriai betegség. A kényszerbetegség kezelése során farmakoterápiás és pszichoterápiás eljárások alkalmazhatók, a pszichoterápiás eljárások közül a pszichodinamikus szemléletű pszichoterápia, a kognitív-behavior terápia, a feszültségoldáson alapuló relaxációs tréningek, és a családterápia tekinthető hatékonynak. A mai modern pszichoanalízis a tünetek hátterében azonosítható rejtett érzések feltárására, a betegségben feltételezett mentalizációs deficit korrekciójára összpontosít. A kognitív-behavior terápia a tanuláselméleti modellre alapozva az ingerexpozíción és válaszmegelőzésen alapuló viselkedésterápiás technikákkal kezeli a betegséget, míg a kognitív modell a kényszerbetegségben meglévő jellegzetes sémák azonosítására fókuszál. A családterápia a családi rendszer diszfunkcióinak korrekcióját célozza, a családtagok tünetekbe történő bevonódását igyekszik csökkenteni, és a beteg függetlenedését, autonómiáját fejleszti.