Ebben a tanulmányban arra szeretnék rávilágítani, hogy a testvérkomplexus, a nárcizmus és az Ödipusz-komplexus között valóban szoros összefüggés van. Habár a testvérkomplexus látszólag egy másik személlyel - a testvérrel - kialakított tárgykapcsolatot feltételez, és emiatt elvileg kizárja a nárcizmust, számos szerző, Kaésszel és Kancyperrel az élükön, és mi magunk is úgy véljük, hogy a nárcizmus és a testvérkomplexus között jelentős átfedések találhatók. Ha egyfelől elfogadjuk, hogy a testvérkomplexus olyan konfliktusból fakad, amelyben a triádikus és ödipális tényezők központi jelentőséggel bírnak, akkor ugyanolyan magabiztosan állíthatjuk, hogy a tökéletes testvérkapcsolat ideálja, amelyet a tükörkép-nárcizmusban gyökerező ikertestvér-fantáziák táplálnak valóban létezik, méghozzá annak a szélsőséges törekvésnek a formájában, hogy a személy a saját életében felfedezze azt a másikat, aki vele mindenben tökéletesen egyezik és kettejük között elmosson és eltöröljön minden esetleges különbséget. Elisa esetén keresztül azt igyekszem bemutatni, hogy a saját praxisom során hogyan alkalmaztam a testvérkomplexus elméletét az analitikus kapcsolatban.