Mind a háziorvosi, mind a kórházi gyakorlatban egyre gyakrabban és egyre többféle laborvizsgálatot végzünk, nemritkán csak szűrő jelleggel. Emiatt sokszor szembesülünk nehezen interpretálható eredményekkel. Ezek egyike a paraproteinaemia, ami különösen időskorban gyakori, és bár esetenként a háttérben valódi betegség áll, az utánkövetés során legtöbbször nem látunk progressziót. A jelen írásban sorra vesszük a paraproteinaemia hátterében szóba jövő kórképeket, hangsúlyt helyezve a "benignus monoklonális gammopathiára" (monoclonal gammopathy of unknown significance, a továbbiakban MGUS), azzal a bevallott céllal, hogy a háziorvosokat arra bátorítsuk, hogy nagyobb részt vállaljanak ennek a jelentős betegcsoportnak a követésében. Ennek két oka van, az egyik praktikus: a kórkép a teljes lakosság 1%-át, a 70 év feletti populációnak pedig a 3-4%-át érinti, és az esetek nagy részében semmiféle jelentősége nincs, követésük viszont igen megterheli a hematológiai szakrendeléseket. A másik az, hogy annak ellenére, hogy mindig hangsúlyozzuk a kórkép benignus voltát, tapasztalatom szerint a betegek jelentős része lelkileg nehezen viseli, hogy rendszeresen meg kell jelennie egy döntően malignus betegekkel foglalkozó rendelésen.