A földi élet megjelenése közel négymilliárd éves múltra tekint vissza. Feltételezhető, hogy az első élőlények kialakulásában és törzsfejlődésében a vírusokéhoz hasonló örökítő anyag (extrakromoszomális genetikai információ) is fontos szerephez jutott. A genetikai információ mozaikszerű felépülése talán RNS-ből indulhatott el, majd ugráló genetikai elemek, autonóm nukleinsav láncocskák, szatelita-kapcsolódások, egyéb szerves elemek beépülésével már mini-kromoszómák tűntek fel az evolúciós horizonton, melyek hamarosan szervrendszerek kialakulásához vezettek. Evolúciós szempontból rendkívül ősi elemecskékről van szó: nem sejtes, RNS vagy DNS alapon kódoló nukleinsavakból és speciális enzimekből felépülő fertőző ágensek. A vírusokat olyan információhordozó csomagocskáknak tekinthetjük, melyek egyszerre képesek saját maguk sokszorozódását és becsomagolását a gazdaszervezetben irányítani. Ez utóbbinak az evolúcióban játszott szerepe jelenleg is kutatások tárgyát képezi. Humán vonatkozásban a vírusok számos betegséget okozhatnak. Ezek egyike a daganatkeltő hatás, amennyiben a vírus a gazdasejt szaporodását serkenti. Az emberi faj számára talán a legfontosabbak a súlyos immunhiányos állapotot okozó, limfocitákban szaporodó humán T-sejtes leukémia vírusok (HTLV 1-2), valamint az AIDS-et okozó humán immunodeficiencia vírusok (HIV 1-2).