A szerzők 4 kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályain, illetve részlegein kezelt 256-256, összesen 1024 beteg anyagát dolgozták fel a betegek demográfiai és jövedelmi adatai, rehabilitációs szükségleteik, illetve SF-36-tal mért életminőségük, Beck-skála alapján mért depressziójuk alapján. A mintában az 50 éven aluliak száma alacsony volt, a betegek 70%-át nők tették ki. A mintavétel kérdőíves önkitöltős módszerrel történt, a betegek előzetes szóbeli tájékoztatása után. A kutatást hivatalos engedélyezés előzte meg. Valamennyi rehabilitációs osztályon 300 db sorszámozott kérdőív került kiosztásra. A hiányosan kitöltött kérdőíveket nem vettük figyelembe. Addig folytattuk az anyaggyűjtést, amíg el nem értük a 256-ös betegszámot. Az orvosi diagnózisoknak megfelelő módon kaptunk válaszokat. A főbb megállapítások a következők: Diagnosztikus csoportok közül derékfájás, csontritkulás, artrózis és reumatoid artritisz nagyjából egyenlő arányban fordult elő. A vizsgáltak rehabilitációs szükségletei közül a legtöbben hivatalos ügyintézést, betegtájékoztatást és pénzbeli ellátást igényeltek. A közepes és súlyos depresszióban szenvedők száma körülbelül kétszerese a hazai átlagnak, a SF-36-al mért életminőségük fele a magyar átlagnépességének. Az egy fogyasztási egységre eső jövedelem, a rehabilitációs szükségletek, a depresszió és az életminőség szempontjából a Nyíregyházán kezelt betegek helyzete szignifikánsan rosszabb volt. A derékfájásban, oszteoporózisban, artrózisban, reumatoid artritiszben szenvedők között az oszteoporózisban szenvedők életminősége volt a legalacsonyabb. A szerzők felhívják a figyelmet a teendőkre: a kenyérkereső munkában való részvétel elősegítésére, a fogyatékosság kialakulásának megelőzésére megfelelő beteg felvilágosítással és hazai diagnózis alapján való hazai, hatékony kezeléssel.