A T helper sejtek irányultságát befolyásoló dendritikus sejtek (DC) két csoportja a myeloid (mDC) és plasmocytoid (pDC) dendritikus sejtek. Perifériás mennyiségük asztma okozta tünetek súlyosságával történő esetleges összefüggése még nem került alátámasztásra. A jelen vizsgálat célja a két DC szubpopuláció nagyságának meghatározása és a tünetek súlyosságával való esetleges összefüggésének leírása volt enyhe és mérsékelten súlyos, perzisztáló, rendszeres inhalációs kortikoszteroidterápiában részesülő asztmás betegek perifériás vérében. A vizsgálatba 28 asztmás beteg került bevonásra (15 nő/13 férfi; 32 [29-39] év; asztmakontroll teszt (ACT) pontszám: 20 [16-22]; inhalációs kortikoszteroid napi adagja: 800 [500-1000] mikrogramm, beclomethason-ekvivalens dózisban; adatok formája: medián (25%-75% percentilis). Kontroll csoportként 54, korban és nemben hasonló megoszlást mutató egészséges ember szerepelt. A perifériás DC sejt előfordulási arány megegyezett az asztmás és kontroll csoportban (1,19 [0,77-1,54] vs. 1,16 [0,6-2,6]), azonban asztmások esetében a mDC/pDC arány szignifikánsan alacsonyabb volt (1,95 [1,48-2,92] vs. 2,53 [1,93-3,51]; p = 0,038). A fentiek mellett - Spearman-korrelációval vizsgálva - az ACT összpontszám negatív korrelációt mutatott a mDC, illetve pozitívan korrelált a pDC sejtszámokkal (valamennyi p < 0,05), amely korrelációk fennmaradtak a BMI, nem és kor szerint történő korrekció után, azonban megszűntek az inhalációs kortikoszteroid alkalmazására történő korrekciót követően. Vizsgálatunk eredményei alapján az asztma megváltoztatja a perifériás DC arányokat, ami összefügghet a tünetek súlyosságával. Felmerül, hogy a perifériás DC arány befolyásolható lehet inhalációs kortikoszteroid-terápia alkalmazásával.