A diabetológusok körében mostanában gyakran emlegetik az ún. "Rosenstock-vizsgálat"-ot, ahol bazális analóg inzulin és orális antidiabetikus terápia kombinációjával kezelték az anyagcsere célértéket (HbAlc < 7.0 %) el nem érő 2-es típusú cukorbetegeket. Az 52 hetes vizsgálat eredményei alapján feltételezték, hogy az anyagcsere állapot rendezéséhez az elhúzódó hatású analóg inzulinok közül a naponta egyszer alkalmazott glargin inzulint lényegesen kisebb dózisban (0.44 E/die) kell adagolni, mint a naponta egyszer vagy kétszer használt detemir inzulint (0.78 E/die). A hipoglikémia gyakoriság glargin esetén 6.2/betegév, detemir használatakor 5.8/betegév volt.