A vizsgálat célja: A szerző az ápolók gerincfájdalmának összefüggéseit keresi a betegek mobilizációjával kapcsolatban. A vizsgálat célja, annak a vizsgálata, hogy a gerincoszlop megbetegedései közül a nyak-, hát- és derékfájdalom (gerincbántalom) kialakulásának feltérképezése során milyen a különböző ápolói szakmacsoportok fizikai terhelése, új betegmozgatási technikákkal kapcsolatos ismereteik, illetve az ismeretek bővítésének lehetőségei. Milyen segítséget kapnak a terhelés könnyítésére segédeszközök-, valamint a munkatársak részéről. Minta és módszerek: A vizsgálat öt dunántúli súlyponti kórház különböző osztályain dolgozó szak-dolgozók bevonásával készült. A felmérés a szerző által összeállított, önkitöltős kérdőíves módszerre épül 408 értékelhető válasz alapján. Eredmények: A demográfiai adatokat követően a kérdőívet kitöltők szubjektív válaszai alapján gerinceredetű fájdalmat 82%-ban jeleztek. Logisztikus regressziós analízissel az ápolói munkakörből szignifikánsan magas a segédápolók gerinc-eredetű megbetegedése (p=0,01). A diplomás ápolókhoz képest a szakápolók kevesebb számban jutnak továbbképzési lehetőségekhez (p=0,03). Következtetések: Az ápolók fizikai leterheltsége összefüggést mutat a körükben kialakuló gerinc-bántalmak előfordulásával. A felelősség kettős, mind a dolgozó részéről, mind a munkáltató részéről egyaránt fontos, hogy egészséges, jól képzett ápolók lássák el a feladatot a betegágy mellett.