A szezonális depresszió patofiziológiája, diagnosztikai és epidemiológiai jellegzetességei : áttekintő tanulmány / Molnár Eszter [et al.]
Bibliogr.: p. 414-416. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2010. 25. évf. 5. sz., p. 407-416.
A major depressziós epizódok évszakokhoz kötött megjelenését, majd az ezt követő remissziós időszakot a szakirodalom szezonális affektív zavarnak (Seasonal Affective Disorder, SAD) nevezi. Két ismert megjelenési formája a típusos tüneteket hordozó nyári, és a nagy részben atípusos tünetekben megnyilvánuló téli depresszió. A SAD szubszindromális (S-SAD) formájában a tünetek összességében enyhébbek, ugyanakkor ez esetben is jelentős a vegetatív tünetek jelenléte. A SAD-et az atípusos depressziótól, a ciklotím zavartól, a tünetek téli rosszabbodását mutató disztímiától és krónikus major depressziótól kell elkülöníteni, a diagnózis felállításához az évszak múlásával a tünetek teljes remissziója szükséges. A SAD előfordulása a mérsékelt övben 3-10%, míg a szubszindromális formában 6-20%. Hazánkban a populáció 4,6% szenved SAD-ben, míg 7,2% esetében áll fenn a szubszindromális forma. A szezonális affektív zavar patofiziológiája heterogén, a kutatások a cirkadián ritmus és a neurotranszmitter rendszerzavarát fel-tételezik (fázis eltolódás elmélet, valamint a szerotonin, dopamin és noradrenalin szerepe), emellett keresik a jelenség hátterében meghúzódó hajlamosító géneket (5-HTR2A, 5-HTR2C, DRD4, G protein és a cirkadián óragének).