A szerzők áttekintésükben rámutatnak, hogy a betegségtudat hiánya a szkizofrénia egyik igen gyakori tünete, előfordulási gyakoriság elérheti a 60%-ot is. A betegségtudat hiánya komplex jelenség, amely több - egymástól részben független - összetevő összjátékának az eredménye. Felmerül, hogy a belátás és a tünetek súlyossága két független faktort képez, azaz a betegségtudat - legalábbis a betegek 50%-ánál - remisszióban is észlelhető vonásmarkerként azonosítható, s nem a tüneti súlyossággal összefüggést mutató állapotmarker. A szkizofrénia un. anozognózia modellje bizonyos idegrendszeri sérülések következtében fellépő állapotok és a szkizofrén betegek belátászavara közötti hasonlóságra hívja fel a figyelmet. Számos evidencia igazolja, hogy szkizofréniában a betegek egy része esetében a páciensek pszichés állapotának stabilizálódása után is észlelhető a betegségtudat részleges vagy sokszor jelentős mértékű hiánya. Az anozognózia jelensége elsősorban a frontális lebeny diszfunkcionális működésével mutat összefüggést. A hiányos betegségtudat legfontosabb következménye: a beteg hiányos terápiás együttműködése. Új megközelítésként jelent meg a motivációs interjú technikáinak és a kognitív viselkedésterápiák egyes elemeinek integrálása, amelyet Xavier Amador dolgozott ki részletesen. Az anozognózia koncepció integrálása és az arra alapuló motivációs megközelítés egyértelműen szükségessé teszi, hogy a szkizofrénia hosszú távú kezelése kapcsán a hatékony és kedvező mellékhatásprofillal rendelkező, tartós hatású második generációs antipszichotikumokat alkalmazzuk a betegek egy jelentős hányadánál, mivel az anozognózia jelensége és annak vonásmarker jellege a per os folytatott medikációkkal való együttműködést igen bizonytalanná teszik.