Célkitűzések, betegek és módszerek: A szérum adiponektinszint kardiovaszkuláris események prognosztikájában játszott szerepével kapcsolatos irodalmi előzmények ellentmondásosak. A hemodializált (Hd) betegeknél mind az adiponektin, mind a gyulladásos endothel aktivációt jelző szolubilis adhéziós molekulák (pl. sE-szelektin) emelkedett szintjét kimutatták korábban, de ezek egymás közötti, illetve az oxidatív stressz markereivel való kapcsolatát Hd betegcsoport esetében még nem vizsgálták. Ezen összefüggések 70 Hd-betegen történt vizsgálatával kíséreltük meg az adiponektin körüli ellentmondásosság hátterének megközelítését. Eredmények: Az adiponektinszint a dialízis hatékonysággal pozitívan korrelált, egyébként pedig a metabolikus szindróma komponenseivel a nem vesebetegekben hasonló összefüggéseket mutatott: a HDL-C-vel pozitívat, a BMI-vel, haskörfogattal, HOMA-IR és trigliceridszinttel negatívat. Ugyanakkor az adiponektin sem az sE-szelektin, sem az oxidatív stressz markereivel nem volt szignifikáns kapcsolatban, s az sE-szelektin, illetve az oxidatív stressz markereinek korrelációi az egyéb vizsgált paraméterekkel is szerények voltak: az sE-szelektin csak az életkorral korrelált, egyéb tényezőktől függetlenül is, negatívan; az oxidatív stressz markerei közül pedig csak a redukált glutation (a HDL-C-vel és a vérnyomással). Következtetések: az adiponektin és a metabolikus szindróma ismert kapcsolata vesebetegek esetében is hasonlatos, s a dialízis hatékonysággal is összefüggést mutat. Ugyanakkor az adiponektin, az sE-szelektin és oxidatív stressz markereinek szerény kapcsolatrendszere nem segít az adiponektin körüli ellentmondásosság okának tisztázásában.