Cél: a vizsgálat célja annak megítélése volt, hogy milyen hatással bír a méheltávolítás kapcsán elvégzett salpingectomia a hátrahagyott petefészkek túlélésére. A vizsgálati terv: az abdominalis hysterectomiánál korábban standardan alkalmazott műtéti eljárásunkat módosítottuk úgy, hogy kürteltávolítást végeztünk önálló, úgynevezett "árva" petefészek visszahagyásával. Ezután követéses tanulmányunkban 82 olyan pácienst vizsgáltunk, ahol a méheltávolítást követően adnexummal kapcsolatos elváltozás miatt második műtétre került sor. Közöttük 45 esetben jelen volt, 37 eset-ben nem volt jelen petevezető. Az adatok elemzésekor kitértünk a hysterectomia időpontja és az adnexummal kapcsolatos panaszok fellépte közti időtartamra, az első és második műtéti beavatkozás előtti diagnózisra és a beavatkozás típusára, annak sikerességére és a szövettani eredményre. Statisztikai analízisre a Kruskal-Wallis One-Way ANOVA on Ranks és a Mann-Whitney teszteket használtuk. Eredmények: az íntakt petevezetővel rendelkező páciensek közt a második műtéti beavatkozás előtti diagnózis ovarialis cysta volt 28 esetben (62,2%), illetve endometrioma 1 esetben (2,2%). Az "árva petefészekkel" rendelkezők között a második műtéti beavatkozást megelőzően 36 esetben (97,2%) ovarialis cysta, egy alkalommal (2,7%) pedig ovarialis neoplasia volt a diagnózis, melyeket később a szövettani vizsgálat is igazolt. Az intakt méhkürttel rendelkezők között a méheltávolítástól a panaszok jelentkezéséig eltelt idő medián értéke 84,2 hónap volt, míg az árva petefészek vonatkozásában ennek az időnek a medián értéke 50,0 hónap volt (p=0,031). Következtetés: hasi méheltávolítás során a kürtök eltávolítása a hátrahagyott petefészkek cisztikus degenerációjának korábbi megjelenését eredményezheti.