A dementia az organikus mentális zavarok egyik leggyakoribb képviselője. Legfontosabb klinikai jellemzői a memóriazavar, a tájékozódás zavara, az egyéb kognitív működések károsodása, melyekhez viselkedésváltozás, a tanult foglalkozásban, valamint a családi és szociális környezetben jelentkező zavarok és az önellátás képességének hanyatlása társul. Dementia esetén tehát a kognitív deficit tünetei mellett gyakran pszichés tünetek jelentkezése is észlelhető. A diagnózis feltétele, hogy e tüneteket nem tudatzavar vagy depresszió váltja ki. Primer dementia esetén a tüneteket ismeretlen eredetű neuronpusztulás okozza, míg szekunder dementiákban más központi idegrendszeri vagy általános szomatikus betegség. A dementia elsősorban az időskor megbetegedése, a dementiában szenvedők száma az életkor előrehaladásával jelentősen növekszik. Feledékenység előfordul természetes öregedés esetén is, de ilyenkor a kognitív teljesítményben nem észlelhető objektív zavar. Az ún. "enyhe kognitív zavar" esetén megjelennek enyhe fokú kognitív tünetek (szótalálási nehézség, térbeli tájékozódás zavara, számolási nehezítettség stb.), de jelentős szociális zavar nem észlelhető. Az enyhe kognitív zavar jelentőségét azonban növeli, hogy kialakulása után egy éven belül a betegek 10-15%-ában dementia alakul ki. Az összes primer dementiák 50-60%-át az Alzheimer kór teszi ki, 20-30%-ban vascularis dementia, 5-10%-ban frontotemporalis dementia igazolható.