A szerzők 1-es típusú (életkoruk 19-54 év között), inzulinpumpával (CSII) (20 fő), valamint analóg alapú napi többszöri inzulinadással (MDI) kezelt (20 fő) diabeteses betegek táplálkozási szokásait tanulmányozták. Vizsgálták a szénhidrátbevitelnek megfelelő inzulinadagolást, a mozgás-étkezés-inzulinadagolás összefüggéseit. Módszerek: részletes táplálkozási anamnézis, 24 órás étrendi visszakérdezés, módosított fogyasztási gyakorisági (FFQ) kérdőív. Eredmények: A maximális szénhidrátbevitel nőknél 200 g/nap, férfiaknál 300 g/nap, a minimum 140, ill. 150 g/nap volt. Az egyes napok szénhidrátbevitelei között 20-50 g-os eltérés volt tapasztalható ugyanazon betegnél. A változóbb szénhidrátbevitel a CSII-vel kezelt csoportban volt jellemző. A módosított fogyasztási gyakorisági kérdőív eredményeit egyénenként értékelve: a betegek felénél megfelelőnek vagy közel megfelelőnek minősíthető az étrend összességében, másik felénél kifogásolható. A leggyakoribb táplálkozási hiba mindkét nemben az alacsony zöldség és gyümölcsfogyasztás volt, férfiaknál a magas húsfogyasztás. A felmérésből kitűnt, hogy a cukorbetegeknél a szénhidráttartalom számolás és becslés képességét ellenőrizni, illetve fejleszteni szükséges a dietetikai konzultációk során. A megfelelő tápanyag összetételű étrend érdekében az élelmiszerfogyasztási gyakoriságra, adagnagyságokra konkrét ajánlásokat kell adni.