Célkitűzés: A funkcionális és az anatómiai eltérések együttes kimutatása recidiváló húgyúti gyulladások kapcsán. Betegek és módszer: 17 éves vizsgálati időszak alatt 810 gyermeknek volt típusos pyelonephritise, és 448-nak visszatérő volt a gyulladása, akiknél az infekció lezajlása után videourodinamikát végeztünk. 184 gyermek volt egyéves életkor alatt (I. csoport), 172 egy- és hatéves (II. csoport), 92 hét és tizenkettő év közötti (III. csoport). Eredmények: A videourodinamika normál húgyhólyagműködést mutatott 72 (16%) esetben. Az életkor szerinti csoportokban a megoszlás: I. csoport: 22, II. csoport: 31, III. csoport: 19. Vesicoureteralis reflux önmagában 198 (44%) esetben volt kimutatható (I. csoport: 93, II. csoport: 59, III. csoport: 46). Reflux és instabil detrusor működés együtt 101 (23%) volt. (I. csoport: 39, II. csoport: 48, Ill. csoport: 14). Instabil detrusor működés önmagában 77 (17%) esetben volt (I. csoport: 30, II. csoport:34, Ill. csoport: 13). Következtetés: A visszatérő húgyúti fertőzések több mint feléhez vesicoureteralis reflux is társult, amely többségében az egyéves életkor alatti csecsemőknél volt látható. Instabil hólyagműködés 40%-ban volt kimutatható, s a legtöbb az 1-6 éves életkorban. A videourodinamika alkalmas a húgyúti rendszer funkcionális és anatómiai eltéréseinek kimutatására viszonylag alacsony sugárterhelés mellett, s a kombinált vizsgálat az eredmények jobb értelmezésére és célzott kezelésre ad lehetőséget recidiváló húgyúti fertőzések esetén.