A gyermekkori akut lymphoblastos leukaemia kezelésének különböző időpontjaiban detektálható reziduális blastarány a betegség fontos prognosztikai mutatója. A nagy érzékenységű áramlási citometria más módszerekkel ellentétben szinte minden esetben alkalmazható a maradék betegség mérésére, de a kóros sejtek immunfenotípusának változása a mérési eredmények helyes értelmezését megnehezítheti. Tanulmányunkban 29 common ALL-ben szenvedő gyermek eredményeit dolgoztuk fel. A diagnózis megállapításakor, a kezelés 15. és 33. napján vett csontvelői mintákat négyszínű jelöléssel és standardizált paraméterek szerint vizsgáltuk. A választott időpontokban hét sejtfelszíni és egy citoplazmatikus marker átlagos fluoreszcenciaintenzitását hasonlítottuk össze. A kiindulási értékekhez viszonyítva a két későbbi időpontban a reziduális leukaemiás lymphoblastok intenzívebb CD45- és CD20-, valamint gyengébb CD10- és TdT-expressziót mutattak (p<0,01), míg a CD19, CD34, CD58 és CD66c marker jelölődése stabilabb intenzitású volt, de néhány esetben a blastok CD34- és CD66c-jelölődése eltűnt, vagy váratlanul nagy intenzitással jelent meg. A kívánt 0,01%-os szenzitivitás eléréséhez az áramlási citometriás méréseket megfelelően standardizált körülmények között kell végezni. Az immunfenotípus-változás mellett a regenerálódó csontvelői háttér is megnehezítheti a reziduális leukaemia vizsgálatát.