Magyarországon még kísérletinek számít az égéssérült gyermekek társas, azon belül iskolai visszailleszkedése segítésének gyakorlata. Írásom ezt a gyakorlatot mutatja be. Az iskolába való visszatérésben rejlő kihívás az égéssérült gyermek, a családja és az őket segítő szakember számára egyaránt abban áll, hogy az égési sérülés testi-lelki következményeinek elviselésére az alap szocializáció nem készíti fel sem a gyermeket, sem a szüleit. A nekik nyújtott szakmai segítség ezért a gyermekre, családjára és az őt visszafogadó kortárs közegre, főként az iskola felkészítésére egyaránt koncentrál. Megfelelő információk, felkészítő találkozások tanárokkal, osztálytársakkal, a gyermek és családja egyéni felkészítése, közösségélmény - ez a segítő eszköztára. Tapasztalataink szerint az általunk kínált segítő beszélgetések nyomán az égéssérült gyermek adaptációja hatékonyabb, a sérülésből származó lélektani és teljesítménybeli károk kisebbek, a pedagógusok és az iskolatársak könnyebben rátalálnak saját szerepükre az új helyzetben: magabiztosabb segítői, irányítói, konstruktívabb kísérői a gyermek gyógyulásának.