Az idegsérülések helyreállító műtétei után a műtéti technikában, és az utókezelésben tapasztalható nagyfokú fejlődés és a területre szakosodott, magasan kvalifikált szakemberek működése ellenére napjainkban a végeredmények még korántsem mondhatóak egyértelműen kedvezőknek. Különös jelentőséggel bírnak e sérülések testünk talán legfontosabb érző és mozgató működéssel bíró végtag-részén, a kézen. Úgy tűnik, hogy e károsodások magas szintű rekonstrukciós lehetőségeinek végső határához érkeztünk, ezért nem véletlen, hogy évek óta folynak - egyelőre legnagyobbrészt kísérletes - kutatások az eredmények javítására. Ennek egyik módszere a sejtkultúrában kezelt pluripotens mesenchymalis őssejtek, szövetindukáló polypeptidek (növekedési faktorok) és a fenti sejtek megtapadására szolgáló vázszerkezetek együttes felhasználása (úgynevezett tissue engineering) az új idegszövet kialakítása céljából. Az új szövetféleség létrejöttének feltételei géntechnikával tovább javíthatók. A szerző dolgozatában összefoglalja a legfrissebb irodalmi adatok alapján a módszer idegsérülésekre vonatkozó alapjait, alkalmazásának lehetőségeit és utal az eljárás lehetséges klinikai felhasználására. Megállapítja, hogy bár a jövő útja minden bizonnyal az őssejtek szélesebb körű felhasználása felé vezet, mindaddig, amíg a klinikai gyakorlat számára egyértelműen kedvezőbb tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, a jelenlegi ismert és bevált műtéti módszerek magas szintű kivitelezése szükséges.