A gyerekkor óta rendszeresen, naponta több órát egyensúlyozási képességet, más szóval dinamikus stabilitást fejlesztő gyakorlatok végzésével töltő válogatott sportolók járásvizsgálata sport-élettani szempontból fontos. Nem foglalkozott eddig még tanulmány válogatott korcsolyázók, vagy hasonló fokozott egyensúlyi képességet igénylő sportág sportolóinak járás paramétereinek vizsgálatával. Kutatásunk célja, hogy összehasonlítsuk a válogatott műkorcsolyázók és a hasonló életkorú kontroll csoport dinamikus stabilitását jellemző paramétereket, és a lépések megismétlésének pontosságát, vagyis a lépések fluktuációját. A kutatásba 19 rendszeresen nemzetközi versenyen induló válogatott műkorcsolyázót és 19 hasonló életkorú és nemű egészséges kontroll személyt vontunk be. Az ultrahang-alapú ZEBRIS CMS-10 mérőműszerrel határoztuk meg a kijelölt anatómiai pontok térbeli koordinátáját mozgó és stabil lapon (PosturoMed) történő helyben járás közben, amelyekből számítottuk a térdízület egy pontjának mozgását, valamint a medenceöv és vállöv mozgást jellemző rotációt és billenést. Ezekből az értékekből számítottuk minden egyes személy összes járásciklusából az adott személyre jellemző átlagot, szórást és variációs tényezőt, majd ezekből csoport átlagot és szórást képeztünk. A nemzetközi szinten rendszeresen versenyző korcsolyázók dinamikus stabilitását jellemző értékei nem a várt módon és mértékben múlták felül a hasonló életkorú kontrollcsoport értékeit. Korcsolyázók oldalirányú kilengése - gondoljunk a vékony korcsolyapengén való csúszás közben bemutatott nehéz technikai elemekre - szignifikánsan kisebb járás közben, mozgó plató esetében mindkét oldalon (domináns oldalon p=0,02, nem domináns oldalon p=0,04), fix platón csak domináns oldalon (p=0,03). A sportolók térdeinek vertikális mozgásait (fix platón pdom =0,03 és pnemdom =0,03, mozgó platón csak pnemdom =0,04) tekintve a lépéseket kevésbé pontosan ismételték meg: kisebb mozgásamplitudó mellett is nagyobb variációt mutattak a járásban. A medencerotációt és billenést illetően szignifikáns különbséget nem találtunk. A vállmozgásokat vizsgálva csak a kontroll csoportnál mutattunk ki szignifikáns eltérést (p=0,047) a rögzített és a mozgó plató között a vállbillenésnél. A mozgó platón járáskor a vállrotáció mindkét vizsgált csoportban csaknem a felére csökkent (p=0,03).