Az asszisztált reprodukciós kezelések egyik legsúlyosabb, potenciálisan életveszélyes szövődménye az ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS). AZ OHSS egy az egész szervezetet érintő betegség, melynek kialakulásáért a túlstimulált petefészkekből kiáramló vazoaktív anyagok, citokinek felelősek. Bár a kórkép pontos mechanizmusa nem ismert, tény, hogy fokozott érpermeabilitással és thrombocyta-aktivációval jár. Kialakulásában részt vesz a renin-angiotenzin rendszer, citokinek, mint az Interleukin-8 (IL-8), tumor nekrózis faktor alfa, endothelin-1, és vascular endothelial growth factor (VEGF), mely utóbbinak egyre több szerepet tulajdonítanak. A klinikai kép az enyhe hasi diszkomforttól a lebocsátást igénylő ascitesen át az intenzív osztályos el-látást igénylő veseelégtelenségig sokféle lehet. A tünetek súlyossága alapján történő stádiumbeosztás a beteg kezelését is meghatározza, de miután a tünetek időről időre változhatnak, a terápiás stratégiát ennek megfelelően kell módosítani. A terápia alapja a folyadékpótlás, a paracentézis, az alacsony dózisú dopaminterápia, illetve a súlyos szövődmény elkerülése érdekében végzett thromboprofilaxis. A megelőzés alapja az egyénre szabott stimuláció (minimális gonadotropin, GnRh antagonista protokoll, hCG dózis csökkentése), a tünetek súlyosságát csökkenti továbbá az alacsony dózisú aspirin adása, a késleltetett embrióbeültetés (blasztociszta transzfer) és az elektív embriófagyasztás.