A kapitalizálódó és polarizálódó Magyarországon rohamosan változnak az értékek és a morál, az életfilozófiák és az életstílus, az igények és azok kielégítése. Ezzel párhuzamosan módosul a rehabilitáció iránti igény mértéke és jellege is. Ezekre a kihívásokra mind a rehabilitációnak, mind legköltséghatékonyabb elemének, a betegoktatásnak reagálnia kell. Meg kell teremteni a biomedicinális orvoslás és a bio-pszicho-szociális modell harmonikus egységét. Le kell bontani a hatékony prevenció külső és belső gátjait, el kell mozdulni az egészségügyi felvilágosítástól az egészségnevelés, majd az egészségfejlesztés felé. A változtatás valódi fórumai a nagy- és a kiscsoportos foglalkozások lesznek, ahol "közösségben, a közösség által, a közösség számára" történő nevelés az új helyzethez való alkalmazkodást szolgálja.