Az egészséges bélmozgás megváltozása eredményeként hasmenés léphet fel, amelyet a széklet megnövekedett víztartalma-, tömege és a székürítés gyakoriságának növekedése jellemez. Az elmúlt években jelentősen bővültek ismereteink a tápcsatornát érintő betegségekkel kapcsolatban, az akut fertőzéses hasmenés ennek ellenére továbbra is jelentős mortalitással és morbiditással jár. A szív- és érrendszeri halálozást követően a hasmenés a második leggyakoribb halálok világszerte. Hasmenés kialakulása szempontjából fokozott kockázatúak a csecsemők, az idősek és az immunkárosodott betegek. A fejlett országokban a halálozás döntő hányada az öregeket érinti. Egy 1985-ös felmérésben 4,06 millió kórházi esetet vizsgáltak meg, a halálozás hátterében 3 %-ban találtak hasmenést. A hasmenés miatti halálozás 85 %-a idősekben jelent meg, a mortalitás további kockázati tényezői a női nem, a fehér bőrszín, illetve az ápolási otthonokban történő gondozás voltak.