Bevezetés: A gamma oszcilláció - mint az aktivált kortikális hálózatok alapvető működési módja - gyakran vizsgált EEG-jelenség. A gamma oszcilláció szinkronizációjának szkizofrén betegeknél történő vizsgálata, a megfigyelhető eltérések leírása csak az utóbbi két évtizedben került a kutatói érdeklődés homlokterébe, azonban hamar kiemelt figyelmet kapott, mivel felmerült, hogy a szkizofréniában fennálló bizonyos tünetek hátterében a szinkronizáció, különösen a gamma oszcilláció szinkronizációjának sérülése áll. Módszer: Cikkünkben az elméleti háttér részletezésén túl a téma irodalmában végzett kutatásunkat foglaljuk össze röviden. Irodalmi áttekintésünkbe a közleményeket a PubMed és a Medline keresőfelületet használva vontuk be. Elemzésünkben kizárólag 1999 és 2009 között megjelent, klinikai vizsgálatokon alapuló kutatások eredményeit foglaljuk össze. Eredmények: A témában végzett vizsgálatok nagy részében mind vizuális, mind akusztikus modalitások esetén a kiváltott gamma szinkronizációs aktivitás normál kontrollcsoportokhoz viszonyított eltérését írták le szkizofrén betegcsoportoknál. A vizsgálatok jelentősen különböző elrendezése miatt a talált eltérések általánosíthatósága egyelőre korlátozott. Következtetések: A vizsgálatok eredményei alapján a gamma oszcilláció szinkronizációjának szkizofrén betegcsoportoknál leírt csökkenése fontos szerepet játszhat a szkizofrénia patofiziológiájában. A téma relevanciája miatt további vizsgálatok szükségességét emeljük ki.