A tanulmány egyrészt a trauma és az álom összefüggéseit vizsgálja, másrészt az álmok funkcióinak módszerspecifikus jellemzőit analitikusan orientált időhatáros pszichoterápiákban és pszichoanalízisekben. Két pszichoterápiás eseten és két analízisen keresztül mutatja be a trauma megjelenési formáit az elbeszélt álmokban, és az utat, amely a Freud által leírt "álom köldökéhez" vezet. Az eredmények prezentációja során összefüggés mutatkozik az álmok előfordulásának gyakorisága és a módszer, valamint a gyakoriság és az áttétel között. A két különböző terápiás módszerrel nyert anyagban az elmondott álmok közül az első álom terápiás funkciója akkor bontakozik ki, amikor összehasonlításra kerül a terápiában elhangzó többi álommal. A tanulmány kontextusában a terápiás változás az álom elbeszélési módjának módosulásán keresztül megy végbe. Mivel az elbeszélt álmoknak struktúrateremtő funkciójuk van, a páciens önmagáról szóló történetének a szerkezete is változni fog, ami pedig maga után vonja a személyiség struktúraváltozását.