A krónikus vénás rendellenességek helyes klasszifikációja elengedhetetlen a klinikai diagnózis felállításához, a prognózis meghatározásához és a megfelelő kezelés megválasztásához. Az 1970-es évek végétől több besorolás is létrejött, de a klinikai gyakorlatban az 1994-ben széles körű szakmai egyeztetést követően létrehozott CEAP beosztás terjedt el. A CEAP betűszó, mely a krónikus vénás betegségek klinikai (C), etiológiai (E), anatómiai (A) és patofiziológiai (P) jellemzőit rendszerező, könnyen átlátható stádiumbeosztást takar. A vénás diagnosztika és a terápiás eljárások fejlődése szükségessé tette a CEAP beosztás felülvizsgálatát (2004). A klinikai stádiumbeosztás módosítása mellett a tünetes és tünetmentes állapot külön megjelölését és a diagnosztika szintjét meghatározó új csoportját emelték bele a dokumentumba. Az új CEAP rendszerben két szintet különítettek el a napi gyakorlat és a tudományos igényű feldolgozás számára. Több évig tartó interdiszciplináris egyeztetést követően született meg az alsó végtagi vénák új nómenklatúrája (2004, Róma, IIC), és a VEIN-TERM konszenzus dokumentum (2008) pontosan rögzítette a krónikus vénás rendellenesség esetén használható terminológiát. A módosított beosztások klinikai gyakorlatban felhasználható lényeges változásait tekintjük át rövid ismertetőnkben.