A myelodysplastikus szindrómát (MDS) a cytopenia mellett az akut myeloid leukaemiás (AML) transzformáció nagy kockázata jellemzi. Bár rendelkezésre állnak új kezelési lehetőségek, a legfontosabb teendő a betegek jelentős részében még mindig a szupportív terápia, melynek célja, hogy csökkentse a cytopenia következményeit. Az anaemia csökkentését célzó vörösvérsejt-transzfúzió vastúlterhelésnek teszi ki a betegeket, ami elkerülhetetlenül bizonyos szervek működészavarához vezet. A vaskelát-terápia (ICT) alkalmazásával kapcsolatosan a legtöbb megfigyelést thalassaemiában végezték. Ebben a betegségcsoportban a túlélés javulása összefüggésben van a megfelelően alkalmazott vastúlterhelést csökkentő kezeléssel. A kelátképző kezelés hatékonyságát mutatja az arrhythmiák megszűnése, a bal kamra ejekciós frakciójának javulása, a máj fibrotikus átalakulásának mérséklődése és a glukózintolerancia csökkenése. Nem egyértelmű, hogy ezek az eredmények MDS-nél jelentkeznek-e. Néhány újabb retrospektív vizsgálat szerint a transzfúzió-függőségnek és a vastúlterhelésnek káros hatása van MDS-betegek túlélésére, ill. az AML-transzformációra. A jelen összefoglalás a szupportív kezelés speciális szempontjait tekinti át, kiemelve a vastúlterhelés következményeit.