A rheumatoid arthritis (RA) szisztémás gyulladásos megbetegedés döntően a kéz és a láb kisízületeinek szimmetrikus gyulladásával jár, következményes ízületi károsodást és hosszú távon jelentős életminőségromlást eredményezve. Az elmúlt évtizedben számos, a hagyományos betegségmódosító terápiától eltérő hatásmechanizmusú ún. biológiai terápiás készítmény vált széles körben elérhetővé és alkalmazhatóvá a betegség kezelésében. Így az elsőként alkalmazott TNF-alfa-gátló biológiai terápiák mellett a B-sejt-gátló anti-CD20 támadáspontú rituximab is új lehetőséget jelentett a RA kezelésében. A rituximab klinikai hatékonyságát RA-ben nemzetközi vizsgálatok bizonyították. A szerzők hazai RA-es betegeknél fázis IV. klinikai vizsgálat keretében vizsgálták a rituximab-kezelés hatékonyságát a betegségaktivitás (DAS28) csökkenése és a funkcionális állapot (HAQ-Dl) javulása szempontjából. Mindezek mellett a gyulladásos laboratóriumi paraméterek (vörösvértest-süllyedés és CRP), az immunszerológiai értékek (rheumatoid faktor, anti-CCP), valamint a szérum vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) szintjének változását is értékelték. Radiológiai progresszió elemzése a vizsgálat keretein belül nem történt. Az értékelt paraméterek alapján a szerzők megállapították, hogy a rituximab-kezelés mellett szignifikáns és hosszantartó a betegségaktivítás csökkenése, a funkcionális állapot javulása, valamint a vörösvértest-süllyedés csökkenése, míg a CRP-, az anti-CCP- és a VEGF-szintek változása nem mutatott szignifikáns eltérést a kiindulóértékekhez képest. A kezelés során a betegeknél súlyos mellékhatás nem fordult elő.