A gyermekkori hajlítóín sérülések felismerése és kezelése számos vonatkozásban eltér a felnőttek hasonló sérüléseitől: elsősorban a kicsiny anatómiai képletek, a növekedésben lévő szervezet, a felgyorsult regenerációs potenciál és nem utolsó sorban a csökkent kooperációs képességük miatt. E sérülések ezért sajátos diagnosztikai elveket és műtéti megoldásokat igényelnek ahhoz, hogy sikeres végeredményeket érhessünk el. A szerző közleményében felhasználva saját tapasztalatait, rövid áttekintést ad az elmúlt, közel négy évtized irodalmi adatainak segítségével a gyermeki kéz felnőttekétől eltérő anatómiai felépítéséről, majd tárgyalja a fiatalkor hajlítóín sérüléseinek speciális diagnosztikai eljárásait és a legtöbb sikerrel kecsegtető műtéti megoldásokat. A gyermeki kézre is alkalmazható tenyéri zónabeosztás alapján ismerteti a primer, a halasztott elsődleges és a szekunder helyreállító műtéti módszereket, az indikációkat és a várható szövődményeket. Külön tárgyalja - fontosságának megfelelően - a gyermekekre adaptált műtét utáni rehabilitációs eljárásokat. Megállapítja, hogy a korunkban elvárható, kedvező posztoperatív végeredményeket a gyermek sérülteknél csak az erre specializálódott szakintézetekben, kézsebész szakemberek közreműködésével, az összes személyi és tárgyi feltétel biztosításával lehetséges elérni hazánk minden régiójában.