Az életvégi döntések az intenzív osztályokon kezelt betegek többségét érintik, ezért fontos ezen döntések hazai és külföldi gyakorlatának megismerése, valamint harmonizációja az etikai irányelvekkel és a jogi szabályozással. Célkitűzés: A hazai intenzív terapeuták életvégi döntésekkel (kezelés meg nem kezdése, kezeléskorlátozás, haldoklási folyamat megrövidítése) kapcsolatos szokásainak felmérése és összehasonlítása nemzetközi adatokkal. Kutatásuk távlati célja, hogy az intenzív terapeuták munkájukat eredményesen, jogszerűen és a betegekkel, illetve hozzátartozóikkal egyetértésben végezhessék. Módszer: Magyarországon 2007-2008-ban felmérést végeztek egy kérdőív segítségével az intenzív terapeuták körében. A kérdőíveket elektronikus formában juttatták el a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság 743 regisztrált tagjának, és visszaérkezésük után feldolgozták őket a teljes anonimitás megőrzése mellett. A 103 választ statisztikailag elemezték, és összehasonlították más európai országok adataival. Eredmények: A válaszokból kiderült, hogy a hazai intenzíves orvosok gyakorlata nagyon paternalisztikus. Az intenzíves orvosok döntéseiket általában egyedül hozzák meg (3,75/5 pont), kevésbé veszik figyelembe a cselekvőképes betegek (2,57/5 pont) vagy közeli hozzátartozóik (2,14/5 pont) illetve az ápolószemélyzet véleményét (2,37/5 pont). A terápia meg nem kezdését preferálják a kezelés visszavonásával szemben. Ez a gyakorlat a tévedés jelentős veszélyét hordozza magában, és emberéletekbe kerülhet a gyors döntéshozatal során. A válaszadók becslései alapján az életvégi döntések gyakorisága 3,7-9,1%, ami kisebb, mint más európai országokban. Következtetések: Az első magyarországi felmérés alapján a betegjogok kiterjesztése szükséges hazánkban. Teret kell adni az önrendelkezés jobb érvényesülésének az életvégi döntésekben, valamint javítani kell az orvosi gyakorlat jogszerűségét.