A szerző munkájában a vörösvérsejt-antigénekre adott immunválasz egyik kulcsfontosságú fázisát, a szerológiailag kimutatható antitestek antigéningertől számított megjelenésének időpontját vizsgálta. A 24 Rh- és Kell-rendszerbeli egyedi specifitást mutató antitest megjelenését vizsgálva azt tapasztalta, hogy az antitestek 2/3-a nemtől és kortól függetlenül az antigéningertől számított 60 napon belül kimutatható a keringésből, míg a 90 napot meghaladó megjelenés az esetek már csak kevesebb mint 10%-ában fordult elő. Eredményei szoros összefüggést igazolnak az antitest specifitása, reakciókészsége és megjelenésének gyorsasága között. A korai antitestek 75%-a Rh-rendszerbeli enzimtechnikában is reagáló, míg a "késői antitestek" döntően (87,5%) indirekt Coombs-technikában reagáló anti-K antitesteknek bizonyultak. Vizsgálatai alapján feltételezi, hogy a transzfúziót követő 3 hónapon túli negatív antitestszűrés eredmény az elmaradt immunválaszt jelenti, míg 3 hónapon belül csak a tényt, hogy az antitestszűrés pillanatában a savó még nem tartalmaz szerológiai módszerekkel kimutatható antitestet.