A szerzők ismertetik a távgyógyászati otthoni non-stress cardiotokographia fejlesztése majd az azt követő klinikai próba alatt nyert tapasztalataikat. Néhány eset rövid ismertetését követően, beszámolnak a 2007 január 1-től 2008 január 1-ig tartó, nem randomizált, prospektiv, alacsony kockázatú várandósok körében nyert klinikai tapasztalataikról. A kísérleti időszakban 132 olyan várandós vett részt aki a vizsgálat lezárásáig meg is szülte gyermekét. Ők összesen 3 550 otthoni mérést végeztek amelyek 15,89%-a nem volt alkalmas kiértékelésre. A kiértékelt regisztrátumok 93,9%-a normális, 5,45%-a gyanús, és 0,6%-a volt kóros minősítésű. A várandósok 50,75%-a regisztrált mindig normális görbét a terhesség betöltött 34. hetét követően. Legalább egy alkalommal suspect non-stress tesztje volt a várandósok 37,12%-nak, és kóros a várandósok 12,12%-nak. Matematikai statisztikai összehasonlítással, a császármetszés gyakoriságban szignifikáns különbség volt az otthoni monitorizálás eredménye szerint képzett alcsoportok császármetszés, azon belül pedig sürgősségi császrámetszési gyakoriságában. Az ismertetett esetek, valamint a klinikai próbák alapján a szerzők véleménye, hogy a modern távgyógyászati észlelő rendszerek alapvető szerepet fognak játszani a közeljövő gyógyító-megelőző tevékenységében, így a perinatológia vonatkozásában, a szülés körüli magzati halálozás és morbiditás további csökkentésében.