A szerző ismerteti a polyneuropathiák leggyakoribb okait és az alapvető patológiai változásokat. A diagnosztika célja a polyneuropathia feltételezett diagnózisának megerősítése, a sajátos fenotípusok és az etiológia meghatározása. A betegvizsgálatot a neurológiai és az elekrofiziológiai vizsgálattal kell kezdeni, ami alapján lehetséges a további vizsgálatok tervezése. A fenotípusok elkülönítése a kiváltó ok, a kórlefolyás, a tünetek eloszlása, lokalizációja, a károsodott rostok (motoros, szenzoros, vegetatív), az alapvető patológiai változások (axonális, demyelinisatiós, kevert) és az öröklődés alapján történik. A polyneuropathiák hatékony kezeléséhez ismerni kell a kiváltó okot, amit azonban sok esetben nem sikerül tisztázni. A leggyakoribb diabéteszes polyneuropathiában is csak a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kezelése jön számításba. Az alkoholos polyneuropathiákban és B12-vitamin hiányában a megfelelő szubsztitúció, B,1- illetve B,2-Vitamin bevitele jelenti a hatékony eszközt a károsodás befolyásolására. Az immun polyneuropathiákban van a legtöbb lehetőség az eredményes kezelésre: a plazmaferezis, a nagy dózisú intravénás immunglobulin, egyes esetekben a kortikoszteroidok jelentik a specifikus terápiát. A tüneti kezelések közül a fájdalom enyhítése a legfontosabb feladat. A szokványos fájdalomcsillapítók általában hatástalanok. Erre a célra bizonyos antidepresszánsok és az antiepileptikumok bizonyultak hatékonynak.