A vizsgálat célja annak tanulmányozása, hogyan valósul meg a nagy rizikójú egyének és a cardiovascularis betegek gondozása egy családorvosi praxisban. A vizsgálat tárgyát képező családorvosi körzetbe 1296 lakos tartozik. A praxis adatainak áttekintése során megállapítottuk, hogy a primer és szekunder prevenció szempontjából 883 (68%) egyén gondozására lett volna szükség nagy rizikószint vagy valamilyen betegség miatt. A ténylegesen gondozattak száma 831 fő (94%), ami azt jelenti, hogy a gondozásra szoruló egyének mindössze 6%-át nem sikerült e tevékenységbe bevonni. A nagy kockázatú betegek 56,2%-a túlsúlyos, 26,0%-a elhízott, 19,4%-a aktív dohányos. Minden negyedik érbeteg (24,2%) aktív dohányos. A nagy kockázatú betegcsoport túlnyomó többsége (83,5%) fizikailag inaktív életmódot folytat. Az igen nagy kockázatú csoportban a betegek 31,5%-a, a nagy kockázatúak 23,0%-a érte el a III. Konszenzus Konferencia által meghatározott lipidcélértékeket. A hypertonia miatt kezeltek 61,1%-a, a cukorbetegek 64,6%-a érte el a kívánatos célértékeket. Megállapítható, hogy a vizsgált családorvosi praxisban a lakosok kétharmada gondozásra szorul. A cardiovascularis szempontból gondozást igénylő populáció döntő többségét sikerült e tevékenységbe bevonni. A gondozás jelenlegi lehetősége elégtelen az életmód kedvező irányú befolyásolására, ezt tükrözi a dohányzók, a túlsúlyosak és a mozgásszegény életmódot folytatók magas száma. A diabetes és a vérnyomás optimális kezelésének aránya lényegesen magasabb az eddig közölt értékeknél, a hyperlipidaemia kezelésének eredményessége megfelel az irodalmi adatoknak.