A mai lipidszint-csökkentő kezelés prioritása az LDL-koleszterin-célértékek elérése. Ennek kedvező irányú változását igazolják a 2004 és 2008 között családorvosok és szakorvosok körében végzett, nagy kockázatú kardiovaszkuláris eseménnyel rendelkező, lipidszint-csökkentővel kezelt betegek megfigyelésén alapuló vizsgálatok. A háziorvosok betegeiben az LDL-koleszterin szintje 4 év alatt 0,73 mmol/l-rel csökkent, az LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya pedig 14%-ról 32%-ra nőtt. A szakorvosok által kezelt betegekben, ezen lipidfrakció átlaga 0,48 mmol/l-rel csökkent, a célértékek elérési aránya pedig 20%-ról 43%-ra nőtt. Az LDL-koleszterin-célértékek elsődleges fontosságának hangsúlyozása mellett törekedeti kell a reziduális rizikó csökkentésére is, ami lipidológiai vonatkozásban a HDL-koleszterinszint emelését és a trigliceridszint csökkentését jelentené. Ebben a tekintetben a vizsgált időszakban nem volt számottevő javulás (az átlagos trigliceridszint csak 0,3 mmol/l-rel csökkent, és csökkent az HDL-koleszterinszint átlaga is). Az LDL-koleszterin célértéket el nem érő betegek nagyobb része körében (a szakorvosok esetében 57%-ban, a családorvosoknál 89%-ban) nem történt terápiamódosítás. Ennek ismeretében az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az lenne, hogy az ellenőrző laboratóriumi vizsgálatok eredményeit bemutató betegeken, ha nem érik el a célértékeket, nagyobb figyelmet fordítsunk a terápia módosítására.