Az alkalmazott farmakokinetika egyik hangsúlyos területének számító terápiás gyógyszerszint monitorozás (TDM) évtizedek óta a gyógyszeres orvoslás fontos eszköze. Elmélete és gyakorlata között azonban mára több szempontból jelentős rés keletkezett: míg az elméleti megalapozás terén még mindig tart a lendületes fejlődés, az eredmények gyakorlatba történő szisztematikus átültetésével, az egységes gyakorlat kialakításával és az ehhez szükséges rendszerek megalkotásával adósak az érintett szakmák. Ennek markáns jele a gyógyszer-mellékhatások nagy gyakorisággal történő, nemritkán súlyos következményekkel járó fellépése és a TDM tudatos, célorientált alkalmazásának hiánya. A TDM napjainkban is a gyógyszerek szűk, ám fontos körének használatát segítő eljárás. Mindamellett számítani kell arra, hogy a közeljövőben az érintett gyógyszerek köre bővül, a TDM szemlélete és a használt módszerek pedig változni fognak. Tanulmányunk elsődleges célja azoknak a problémáknak a feltárása, amelyek a TDM jelenlegi gyakorlatában korlátozzák a kapott eredmények használhatóságát. Bemutatásra kerülnek emellett azok a jelenségek, folyamatok, szempontok, amelyeket a szerzők kulcsfontosságúnak vélnek a korszerű szemlélet kialakításához. Röviden összefoglaljuk a TDM mellett használni javasolt gyógyszereket, gyógyszercsoportokat, végül egy cselekvési tervre vonatkozó javaslatot fogalmazunk meg a szükséges intézményi feltételek, mechanizmusok kialakítására.