A kórházak finanszírozási helyzetének romlása egy hosszabb folyamat, amely parlamenti döntés nyomán, az úgynevezett konvergencia programban meghatározott módon zajlott le 2006 óta. A működésben ez a 2009. április 1-i intézkedésekkel öltött drasztikus, és már nem elviselhető mértéket. A kedvezőtlen adottságok közepette az intézményi menedzsmentek mindennapi feladataik mellett folyamatos válságmenedzselést végeztek. Nyilvánvaló, hogy mindenki először a saját háza táján "sepert", és megpróbálta kompenzálni évről-évre az újabb rendeletek okozta bevételcsökkenést. A cikkben szeretném bemutatni a Jósa András Oktató Kórház menedzsmentjének intézkedéseit, amellyel megpróbálta egyensúlyban tartani az intézményt, ismertetve a logikailag lehetséges megoldásokat. Felvetítem egy olyan út lehetőségét is, amely esélyt ad arra, hogy még a rossz gazdasági viszonyok között is megkíséreljük egy integrált egészségügyi működés formájában a lehető legkevesebb kárt okozni a betegeknek, és valamelyest kompenzálni az egyre romló bevételi viszonyokat.