Az anorexia nervosa patomechanizmusának egyik központi problémája a szabályozási elégtelenség. Ez mind a tünetek megjelenésében, mind a kognitív rugalmatlanságban, mind szelf-szerveződési szinteken, mind pedig a diádikus kapcsolatok és a családi rendszer szintjén is megjelenik. A jelen dolgozatban az anorexiát magyarázó elméletek áttekintésével keressük azokat a párhuzamokat, melyek a szabályozási deficitekről szólnak. Az elméleti áttekintés után bemutatjuk a világjátékot, mint projektív módszert. Az elmúlt években 50 serdülő anorexiás pácienssel vettük fel a tesztet. Az eredmények szerint az építmények jellegzetességeiben megjelennek a pszichopatológiai kép sajátos vonásai. A szabályozási elégtelenség olyan jegyekben érhető tetten, mint perceptuális merevség, perfekcionizmus, kényszerek, az érzelmi elárasztottság kontrollálhatatlansága és ehhez kapcsolódóan az állandó kontroll igénye. Vizsgálatunk során a világjáték hatékony és gazdag pszichodiagnosztikai eljárásnak bizonyult, mely az általános elméleti következtetések igazolása mellett az egyéni pszichodinamikai szerveződés megértéséhez is nagyban hozzájárult.