A vizsgálat célja a cisplatinnal kezelt heretumoros betegek korai és késői halláskárosodásának detektálása OAE készülékkel, amely egy érzékeny, új, objektív módszer a gyógyszer okozta ototoxicitás mérésére. Másodlagos célunk az ototoxicitáshoz vezető kockázati tényezők elemzése volt. A korai halláskárosodás vizsgálatánál különböző szövettani csoportba tartozó 10 heretumoros beteget vizsgáltunk tranziens otoakusztikus emissziós (TOAE) készülékkel, az első ciklus kemoterápiás kezelés előtt és után. A betegek 100 mg/m 2 cisplatint kaptak 5 napra elosztva. A fenti csoporttal életkorban hasonló megoszlású egészséges hallású, nem beteg önkénteseken is elvégeztük a vizsgálatot. Statisztikai elemzésre kétmintás t-próbát és Wilcoxon-tesztet alkalmaztunk. Vizsgálatunk során a betegeknél a kezelés előtt és után nem találtunk különbséget sem az audiogram, sem a tympanometria, sem a TOAE tekintetében. Ugyanígy a betegek és a kontrollcsoport összehasonlítása során sem tapasztaltunk eltérést. A betegek nem számoltak be szubjektív panaszról a kezelés után. A késői halláskárosodás vizsgálatánál 223 gyógyult heretumoros betegnél végeztünk méréseket disztorziós otoakusztikus emissziós (DPOAE) készülékkel. A betegek 100 mg/m 2 cisplatint kaptak ciklusonként BEP, VPB, VeIP vagy VIP kemoterápiás protokoll részeként. A kontroll csoport 40 heretumoros betegből állt, akik nem kaptak kemoterápiás kezelést. Részletes beteg- és családi anamnézissel mértük fel az audiológiai rizikófaktorokat, valamint a hallással kapcsolatos panaszokat. A DOAE előtt elvégzett tympanometriával az esetleges középfül-eredetű halláskárosodást zártuk ki. DOAE-t 750 Hz-től 8000 Hz-ig 8 frekvencián mértünk. Statisztikai elemzésre kétmintás t-próbát, Mann-Whitney-tesztet és lépésenkénti diszkriminanciaanalízist használtunk. A betegek 20%-ának volt valamilyen hallással kapcsolatos panasza (halláscsökkenés, fülzúgás, stb). 400 mg/m 2 alatt nem észleltünk szignifikáns amplitúdócsökkenést. E felett a dózis felett az irodalommal ellentétben nem csak a magas frekvenciákon találtunk amplitúdócsökkenést, hanem azokon a frekvenciákon is, melyek lényegesek a beszédértés szempontjából (1000-3000 Hz). A legrosszabb hallást azoknál a betegeknél mértük, akiknek hallással kapcsolatos panaszaik is voltak. Szignifikáns rizikófaktor csak a cisplatin összdózisa és az életkor volt, sem a dohányzás, sem a korábbi zajterhelés nem bizonyult szignifikáns rizikófaktornak a kezelt csoportban. Mivel a heretumoros betegek várható életkora az esetek többségében megegyezik egészséges társaikéval, a késői mellékhatások vizsgálata igen fontos. Az OAE mérése az ototoxicitás detektálásának gyors és megbízható módszere. Eredményeink alapján törekedni kell arra, hogy a cisplatin összdózisát a gyógyuláshoz éppen szükséges minimális szinten tartsuk, melyet az egyéni kockázati tényezők alapján tudunk meghatározni.