Az élelmiszeripar eredetileg gyártásra szakosodott iparág, azonban az elmúlt időben a kereskedelem, termékmarketing, fogyasztói tudatformálás került az élelmiszer-ipari tevékenységek stratégiáinak homlokterébe. E tendenciák az üdítőitalok és aszalványok gyártására is rányomták bélyegüket. Az üdítőitalok között nagyon változó a gyümölcstartalom, a beltartalmi érték, ezért a tudatos fogyasztói viselkedés itt is elsőrendű fontosságú. A cikkben az ún. dobozos gyümölcsitalok és -levek gyártására is kitérünk, és megvizsgáljuk ezek élettani hatásait. A cukrozott, adalékanyagot tartalmazó italok és nektárok helyett a 100% gyümölcsöt tartalmazó termékek javasolhatók. Legkevésbé a szénsavas, gyümölcsöt legfeljebb nyomokban tartalmazó, "szintetikus" italok ajánlhatók, melyek a szervezet egyensúlyi, folyamatait kedvezőtlen irányba tolják el. Egy-egy termék elterjedésekor a hangsúly egyre inkább a küllemre, érzékszervi tulajdonságokra (íz, szín, állomány) és az anyagi érdekekre terelődik, míg a táplálkozástani érték és a szervezetre való hatás háttérbe szorul. Ez a tendencia tükröződik a szárított és aszalt termékek esetében is. Az üzletek polcain látható fehér húsú, nagyméretű, aszalt banánchipsek és almaszeletek nemcsak kénezettek, hanem cukorral is "gazdagabbak", emiatt tetszetősek, vakítóan fehérek - egyszóval: piacképesek, de nem egészségesek. Felmerülnek tehát a kérdések: milyen problémák jelentkezhetnek a gyümölcsnektárok és -italok terén? Minek "köszönhetik" az üzletekben kapható szép csomagolású aszalványok émelyítően édes ízüket, vakítóan fehérszínüket és kifogástalan állományukat? Végezetül: valóban olyan egészségesek-e ezek az élelmiszerek, mint azt hirdetik? A cikkben mindezekről is szó lesz...