Az aorta és más nagyerek (carotis, brachialis stb.) elaszticitásának vizsgálata az utóbbi években került előtérbe. Fontossága abban rejlik, hogy az esetek nagy részében a vaszkuláris funkcióban létrejövő eltérések megelőzik a morfológiai eltéréseket, így elméletileg már a korai vaszkuláris eltérések diagnosztizálása is lehetővé válik. A jelenleg elérhető, az aorta tágulékonyságát vizsgáló noninvazív vizsgáló módszereknek alapvetően két típusa különíthető el: az egyik lehetőség a pulzushullám terjedési sebességének kiszámításán alapul, amelyre jelenleg több metódus is használható. A másik széles körben elterjedt módszer lényege az, hogy kiszámítunk egy olyan paramétert, amely két fontos tényezőt is figyelembe vesz: a szisztolés vérinjekció hatására az aortában végbemenő vértérfogat-változást és a vértérfogat-változással együtt járó vérnyomásváltozást. Az aorta átmérő és keresztmetszeti felület-változását különböző képalkotó módszerekkel tudjuk mérni (echokardiográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat, komputer tomográfia.) Jelen összefoglaló mű feladata ezen módszerek tételes összefoglalása. Megállapíthatjuk, hogy az aorta tágulékonyságának jellemzésére számos megközelítés ismert, és több módszer elérhető, azonban jelenleg még széles körben, mindenki által elfogadott metódus nem áll rendelkezésünkre. A képalkotó módszerek képminőségének javulásával újabb lehetőségek kerülhetnek előtérbe, ezek validálása és klinikai hasznosíthatóságának tisztázása azonban a jövő feladata.