A zonisamid szerepe az epilepszia, a Parkinson-kór és más neurológiai betegségek kezelésében / Janszky József
Bibliogr.: p. 388-389. - Abstr. hun., eng.
In: Ideggyógyászati Szemle. - ISSN 0019-1442, eISSN 2498-6208. - 2009. 62. évf. 11-12. sz., p. 383-389.
Tanulmányunkban a zonisamid (ZNS) szerepét próbáljuk behatárolni az epilepszia és más idegrendszeri betegségek kezelésében. Jelenleg a gyógyszer fokális felnőttkori epilepszia adjuváns kezelésére törzskönyvezett - hat nagy mintaelemszámú, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat alapján. Japánban a ZNS első választandó szerként is adható - életkortól függetlenül. A jelenlegi indikáción túl a ZNS valószínűleg hatékony idiopathiás generalizált epilepsziában és más, gyógyszerekkel alig befolyásolható kórképekben, mint a West-, Lennox-Gastautvagy Dravet-szindrómák. Mellékhatásai közül a leggyakoribbak a központi idegrendszeri tünetek: ezek 19%-ban lépnek fel. Specifikus mellékhatása a - többnyire tünetmentes - vesekőképződés és az oligohidrosis. Az étvágycsökkenés és testtömegvesztés sokszor nem a szer mellékhatása, hanem előnye. A ZNS terhességben ellenjavallt. A gyógyszert elég egy alkalommal bevenni, amely sokszor előnyt jelent a beteg-együttműködés hiányossága esetén. Ez 25-50%-ban fordul elő epilepsziában, és függ a napi gyógyszerbevételek számától. A ZNS hatásmechanizmusa eltér a többi antiepileptikumtól, több támadásponton befolyásolja a rohamok kialakulását és terjedését. Hat a feszültségfüggő Na+- és a T-típusú Ca2+-csatornákra, a dopaminerg, glutamáterg, kolinerg és a GABAerg rendszerekre. Elképzelhető, hogy a többféle hatásmechanizmus szerepet játszhat abban, hogy a ZNS széles spektrumú antiepileptikum, és epilepszián kívül más neurológiai betegségekben is hatékonynak tűnik. A szabadgyök-képződést in vitro és in vivo is gátolja. Az állatkísérletes eredmények azt valószínűsítik, hogy a ZNS neuroprotektív hatású. Nagy mintaelemszámú, kontrollcsoportos vizsgálat alapján a ZNS hatékony Parkinson-kór adjuváns kezelésében. Különleges előnye, hogy a motoros tünetek csökkentésével párhuzamosan mérsékli a Parkinson-betegek dyskinesiáját is. Lehetséges, hogy a ZNS hatékony bipoláris betegségben, obesitasban, evészavarokban és a migrén profilaxisában, de ezekben a kórképekben - szemben az epilepsziával és a Parkinson-kórral - nem történtek megfelelő, kontrollcsoportos vizsgálatok.