A thiazolidindionok szerepe a 2-es típusú diabétesz kezelésében, a különböző szakmai társaságok ajánlásainak tükrében / Halmos Tamás
Bibliogr.: p. 85. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2009. 7. évf. 2. sz., p. 82-85. : ill.
A 2-es típusú cukorbetegség orális kezelése az eltelt fél évszázad során jelentősen megváltozott. A különböző hatásmechanizmusú szerek széles választéka áll ma rendelkezésre. Az inzulinérzékenyítők csoportjában a pio- és rosiglitazon hazánkban is forgalomban van, mind monoterápiában, mind kombinációban. A glitazonok a 2-es típusú diabétesz domináns molekulárbiológiai károsodását, az inzulinrezisztenciát enyhítik, ezért bizonyos értelemben oki kezelésnek tekinthetők. A rosiglitazon alkalmazásával kapcsolatban 2 évvel ezelőtt elmarasztaló írás jelent meg, amely a halálos szívinfarktusok számának megszaporodását írta le 42 tanulmány analízise alapján. A későbbiekben ezt a munkát sokan kritizálták, sőt a rosiglitazon kardiovaszkuláris protektív hatását mutatták ki, hosszú távú megfigyelések során. A rosiglitazon állatkísérletekben gátolta a béta-sejtek apoptózisát, ami reménykeltő lehet az orális kezelés megnyújtásában. Jelenleg mindenütt adhatók e szerek, megfelelő kritériumok, nagy gondosság mellett. E tekintetben kiemelendő a Kanadai Diabetes Társaság, amely a thiazolidindionokat a többi orális antidiabetikus szerrel azonos értékűnek ítélte.